Vendégváró

A legtöbb látogatót Arany János és kultusza vonzza a településre. Nagyszalontán, a Csonkatoronyban berendezett múzeumban látható a nagy költő ma fellelhető legteljesebb személyes tárgyi gyűjteménye, megmaradt könyvtárának legnagyobb része, kéziratai. Emellett látogatható az Arany porta, az a ház, mely a költő születésének telkén áll.
A turizmus elősegítése érdekében az utóbbi években Nagyszalonta városvezetése több fejlesztésre fordított, hogy a nevezetességek könnyebben megközelíthetők legyenek. Elkészült egy turisztikai körút, mely irányjelzőkkel segíti azokat, akik a város nevezetességeit szeretnék felkeresni. A református templom előtt elhelyezett térképtől indulva felkereshető Zilahy Lajos, majd Sinka István szülőháza (ma lakóház, nem látogatható, de emléktáblával megjelölt épület, kívülről megtekinthető) folytatva az utat az Arany porta következik, majd Kulin György szülőháza, a Csonkatorony, a szoborpark (Bocskai István köztéri szobra, Kossuth Lajos köztéri szobra, Arany, Sinka, Zilahy, Kiss István és Kulin György mellszobrai).
Emellett igazi látványosságot kínál a Sinka István Kézműves Kör, mely a vendégeit bevezeti a szalmafonás, gyöngyszövés, fafaragás, agyagozás művészetébe.
A Nagyszalontára látogatókat éttermek, gyorsétkezdék sora szolgálja, hotel, motel, panzió nyújt szálláslehetőséget.



Nagyszalonta nagy szülöttei

Ez a kis, alföldi település lakossági számarányaihoz mérten több neves szülöttet adott a világnak, mint bármely másik városa a magyarok lakta régiónak.

Földi János
Nagyszalonta, 1755. december 21. – Hajdúhadház, 1801. április 6. - Orvos, természetbúvár, nyelvtudós és költő.
Édesanyja két héttel élte túl fia születését, Földi Jánost szűrszabó apja egyedül, majd mostohaanya segítségével nevelte. Néhány évvel később az apa is elhalálozik, mostohája pedig kiforgatja örökségéből a fiút. Földi inasnak áll, s mellette folytatja tanulmányait, előbb rokonai segítségével, majd a felsőbb osztályok idején délelőtt tanít, délután tanul.
18 évesen kerül Debrecenbe, a Református Kollégiumba. A tanulást soha nem adta fel, csaknem harminc esztendős volt, amikor orvosi egyetemre került. Tanulóévei alatt indult irodalmi munkássága, verseket írt és műfordítások fűződnek nevéhez, magyar nyelvtankönyvével pályázatot nyert. A nyelvújító mozgalom aktív tagja volt, komolyan foglalkozott a filológiával. Linné növény- és állatrendszertanának magyarra fordításán dolgozott, utóbbival el is készült, a növénytani részt azonban korai halála miatt már nem tudta befejezni. Ennek ellenére ma is azt a rendszert használják a szakemberek, melyet ő adott a természettudományt tanulóknak.
Lovassy László
Nagyszalonta, 1815. május 8. – 1892. január 6. - Jogász, politikus és újságíró, az 1848-as események egyik szellemi előkészítője, a „szabad szó vértanúja”.
Nagybirtokos család gyermekeként látta meg a napvilágot, elemi iskoláit Nagyszalontán végezte, majd Nagyváradon jogi diplomát szerzett. Egészen fiatalon Pozsonyba került, ahol gyakornokként a magyar parlamentben tevékenykedett. Az országgyűlési ifjakkal egyetemben pozsonyi éveit tanulással, művelődéssel, politikai tapasztalatszerzéssel töltötte, 1834-1836 között a Társalkodási Egyesület vezető alakja volt. Magával ragadó szónoklataival, lelkesedésével megnyerte kortársait, fáklyás menet szervezése, a reformeszmék terjesztése fűződik nevéhez. Az osztrák abszolutizmussal szembeforduló tevékenysége miatt perbe fogták, és hat társával egyetemben tízévi börtönbüntetésre ítélték. A fogságban egészsége felőrlődött, mire évekkel később az országgyűlés kegyelmet harcolt ki számára, már túl késő, 25 évesen, teljesen elborult elmével költözött vissza szülővárosába. Több mint ötven éven át élt magányban.
Arany János
Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22. - Költő.
Szerény sorban élő, idős szülők gyermeke, elemi osztályait szülővárosában járta, majd a Debreceni Kollégiumban folytatta tanulmányait. Később éveken keresztül a város jegyzőjeként dolgozott, 1849-től Debrecenben a forradalmi kormányban tevékenykedett. A fegyverletételt követően bujkálni kényszerült, majd Nagykőrösre költözött, ahol tanítói munkát kapott. 1860-ban Budapestre költözött, ahol a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári tisztségét töltötte be. Irodalmi pályája 1847-ben indult, amikor megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát. Szinte minden műfajban alkotott, írt ódát, dalt, balladát, életképet, allegóriát, paródiát, elbeszélő költeményt, Arany a verses regény műfajának megteremtője. A leggazdagabb szókinccsel rendelkező magyar költő, legfőbb hivatásának a nemzeti kultúra, a választékos irodalom megteremtését tartotta. Leghíresebb fordításai: Shakespeare Hamlet, Szentivánéji álom, valamint Gogol: A köpönyeg. Leghíresebb költeménye a Toldi.
Arany László
Nagyszalonta, 1844. március 24. – Budapest, 1898. augusztus 1. - Költő, tanulmányíró.
Nagy költőnk második gyermeke, koragyermek éveit tölti Nagyszalontán, iskoláit Nagykőrösön kezdte, majd jogi diplomát szerzett. A latin és görög mellett az angol, francia és német nyelvet is ismerte, többször tett tanulmányutat Nyugat-Európa országaiba. Az 1880-as évek végén egyre inkább kivette részét a politikai életben, éveken át a város liberális országgyűlési képviselője volt. Irodalmi vénája igen fiatal korában megmutatkozott, már 18 évesen megjelent első könyve. Később A délibábok hőse című elbeszélő költeményével megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát. Shakespeare és Moliére színműveit fordította magyarra. Apja halála után annak levelezését kötetbe rendezte és felvállalta a szellemi hagyaték ápolását. Berendezte az Arany Emlékszobát Nagyszalontán, majd tevékenyen hozzájárult az Arany Emlékegyesület megalakulásához.
Székely László
Nagyszalonta, 1877. augusztus 3. – Temesvár, 1934. január 23. - Műépítész.
Okleveles építőmester gyermekeként látta meg a napvilágot, így tulajdonképpen apja hivatását folytatta. Elemi iskoláit helyben végezte, majd Máramarosszigeten érettségizett. A budapesti műegyetem építészeti szakán folytatta tanulmányait, ahol tanítómesterei hatására csatlakozott a magyar építőművészet megújítására törekvők mozgalmához. Oklevele kézhezvétele után tanulmányi útra indult Európába, melynek során megcsodálhatta a középkori építészet alkotásait. Később Budapesten dolgozott majd Temesvárra került. Itt több impozáns épület megtervezése fűződik nevéhez, a Béga-parti város arculatának kialakításán éveken keresztül dolgozott. Az általa tervezett épületek Arad, Gyula és más városok főterét díszítik. Amikor felkérték, hogy szülővárosának központi épületét megtervezze, örömmel látott munkához. A városháza elkészülte után pár évvel a gimnázium épületét is ő tervezte, nagy figyelmet fordítva a legapróbb részletekre is. Munkaerejét csak a betegség tudta megtörni, 57 esztendős korában fejezte be földi pályafutását.
Kiss Ferenc
Nagyszalonta, 1889. szeptember 7. – Budapest, 1966. április 6. - Kossuth-díjas orvosprofesszor, világhírű tudós.
Nyolcgyermekes szabómester legidősebb fia, érettségiig Nagyszalonta iskoláiban tanult. 1913-ban a kolozsvári egyetemen szerezte orvosi diplomáját, majd Budapestre költözött, ahol egyetemi tanársegédként tevékenykedett. A szegedi Anatómiai Intézet adjunktusa volt, később a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanára, rektora. Az angol és a Francia Tudományos Akadémia tagja, a vegetatív idegrendszerrel, a nyirokrendszerrel és az agy vérkeringésével kapcsolatos kutatásait többször ismerték el oklevéllel. Többször hívták a világ különböző egyetemeire előadást tartani, és ő majd minden esetben eleget tett a felkérésnek. Több világnyelvet tökéletesen ismert, munkásságát 1952-ben Kossuth-díjjal jutalmazták tudós társai. Fő műve az Anatómiai Atlasz, melyet 16 nyelvre fordítottak le az idők során, mostanig 85 kiadást ért meg.
Zilahy Lajos
Nagyszalonta, 1891. március 27. – Újvidék, 1974. december 2. - Író.
Sokgyermekes polgári család gyermekeként született, elemi iskoláit helyben járta, Máramarosszigeten szerezte érettségi diplomáját, majd jogi egyetemet járt. Irodalmi próbálkozásai az első világháború előtt láttak napvilágot, de hírnevet 1922 után megjelenő regényei – Halálos tavasz, Valamit visz a víz, A fegyverek visszanéznek – hoztak számára. 1934-1936 között főszerkesztője volt a Magyarország című napilapnak, később saját filmvállalatot alapított. A harmincas évektől egyre nyíltabban fordult szembe a náci mozgalmakkal, a második világháború után tevékeny közéleti szerepet vállalt. Ekkor látott napvilágot A Dukay család című regénysorozata, a magyar arisztokrácia erkölcsi széthullásának jellemrajza. 1948-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. A politikai helyzet rendeződését követően megpróbált hazatelepülni, ezt a szándékát azonban hirtelen halála meghiúsította. A szalontai származású szerzők közül az ő színművei és regényei váltak a leginkább ismertekké a nagyvilágban.
Sinka István
Nagyszalonta, 1897. szeptember 24. – 1969. június 17. - Költő és novellista, a népi írók csoportjának tagja.
Pásztorcsalád harmadik gyermeke, élete mindvégig kemény küzdelemmel telt. Gyermekkorában apja és bátyja halála miatt négy elemi elvégzése után kimaradt az iskolából és munkába állt. Juhászként dolgozott, közben három könyvből szívta magába az irodalom szeretetét: a Bibliát, Petőfit és Tolsztojt olvasta, amikor ideje engedte. 1919-ben Vésztőn alapított családot, azonban felesége pár év múlva meghalt, így egyedül kellett nevelje három gyermekét. Első versei 1930-ban jelentek meg nyomtatásban, öt évvel később folyóiratot alapított, majd Budapestre költözött. Termékeny költő volt, szinte évente jelent meg újabb munkája. Versek, novellák sora után megírta a Fekete bojtár vallomásai címet viselő önéletrajzi regényét. 1944-1957 között, a proletárdiktatúra éveiben hallgatásra kényszerült, később újabb novellákkal lépett olvasói elé. Betegsége sajnos újabb kiteljesedésre már nem hagyott időt számára.
Kulin György
Nagyszalonta, 1905. január 28. – Budapest, 1989. április 22. - Csillagász.
Iparos család gyermeke, iskoláit szülővárosában járta elemitől az érettségiig. A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika tanári oklevelet szerzett. 1935-től a budapesti Csillagvizsgáló Intézetben dolgozott. Nevéhez fűződik az intézetben készült égboltfelvételek kétharmada, munkássága során 84 kisbolygót valamint két üstököst fedezett fel, 337-et fényképen örökített meg. A csillagászati ismeretek népszerűsítője volt, tudományos cikkei a szaklapokat gazdagították, 1941-ben megjelent A távcső világa című kétkötetes munkája. A szakmai írások mellett tudományos-fantasztikus regények sora fűződik nevéhez. Az általa felfedezett első kisbolygót 1936. december 11-én szülővárosáról nevezte el, Szalontának, pályatársai, tiszteletére, halála után a 3019-es kisbolygónak a Kulin nevet adták.
Bihari Klára
Nagyszalonta, 1917. december 8. – Budapest, 1997. június 6. - Író.
Polgári zsidó család gyermeke, iskoláit Nagyszalontán járta, egészen az érettségi megszerzéséig. Ekkor Budapestre költözött, ahol hamarosan újságíróként helyezkedett el. 1937-ben megjelenik első, szerelmes verseket tartalmazó kötete, ekkor azonban irodalmi pályáját megszakítja a háború. A deportálásból hazatérve színdarabokat írt, ezeket – például a Két anya, Hat sápadt katona, Férfi nélkül címűt – nagy sikerrel játszották az európai színpadokon. Közben a gyermekirodalomban is maradandót alkotott (Új tündérország, Csillagok pásztora), munkássága elismeréseként 1958-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Több tucatnyi könyve általában női sorsokat ábrázol, a mindennapi élet harcában sínylődő lányokat és asszonyokat mutat be. Szülővárosában csak jóval a háború után járt ismét, ekkor végiglátogatta gyermekkora kedves helyeit. Élete utolsó éveiben is alkotott, regényt, elbeszéléskötetet jelentetett meg.
Gábor Ferenc
1923. május 13., Nagyszalonta – 2006. szeptember 6., Nagyszalonta - Költő.
Nagyszalontán, Cserepespusztán született 1923. május 13-án, zsellérszülők negyedik gyermekeként. Hat elemi osztály elvégzése után dolgozni kezdett. Volt libapásztor, tehénpásztor, kondás, kifutó, szabóinas, gyári munkás, kubikos, kövező, aszfaltozó, seprűkötő, kollektivista, levélkézbesítő, újságkihordó, portás, és tizennyolc évig a helyi fémipari vállalat kalapácsnyél részlegének betanított munkása. Innen vonult nyugállományba 1985 szeptemberében. Az ötvenes években, amikor megalakult az Arany János Irodalmi Kör, rendszeresen látogatta annak üléseit. 1956-ban kezdett közlési igénnyel írni, versei megjelentek a napilapokban, folyóiratokban. Első kötete, a Nyári nap 1966-ban látott napvilágot, a második, Segíts meg, emberségem címmel közel húsz évvel később. A rendszerváltást követően előbb Magyarországon, majd szülővárosában is felfedezték költészetének értékét, sorra jelentek meg kötetei. A kilencedik, Virág az ól mögött címmel 2006 tavaszán került az olvasók kezébe, a nagyszalontai Jubileumi Könyvsorozat első köteteként. Nyugdíjas napjait, mint egész életét, munkával töltötte, egy szeptemberi délután kertjében munkálkodott. Öreg diófáját szerette volna megtisztítani a száraz gallyaktól. Fellépett egy farakásra, hogy elérjen a kiszemelt ágig. S ez a végzetes, utolsó lépés az öröklétbe vezette.
Kiss István
1927. június 8. – Szekszárd, 1997. december 29.) - Szobrászművész.
Szalontai kovácsmester gyermekeként látta meg a napvilágot, a szomszédos Illye községben. Az elemi osztályokat a város iskolájában járta, majd szüleivel Budapestre költözött, tanulmányait ott folytatta. A Képzőművészeti Főiskolán szobrásznak tanult, s még diák volt, amikor lehetőséget kapott a budai vár alatti Dózsa szoborcsoport elkészítésére. Az alkotás remekül sikerült, meghozta a hírnevet a fiatalember számára. Munkássága során köztéri szobrok és emlékművek tucatjait készítette, embereket vagy állatfigurákat megmintázó alkotásai messze földre eljutottak. 1990-ig a Képzőművészeti Főiskola rektoraként dolgozott. Alkotásai elismeréseként két ízben Munkácsy Mihály-díjjal, 1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, Érdemes Művész és Kiváló Művész címmel jutalmazták. Ő készítette el Arany János egészalakos, ülő szobrát, mely 1992 óta Nagyszalonta szoborparkjában látható.
Fábián Imre
1945 június 2., Nagyszalonta – 2005 április 16., Nagyvárad - Író, költő, lapszerkesztő, mesegyűjtő és kiadó.
Helyben végzett tanulmányai után 1967-ben a marosvásárhelyi Pedagógiai főiskolán szerzett román-magyar szakos tanári diplomát. Atyáson és Bikácson dolgozott pedagógusként, majd 1969 – 1972 között az Arany János Emlékmúzeum igazgatója volt. Ekkor kezdett széleskörű gyűjtőmunkába, melynek során a tájegység folklórkincseit szedte csokorba. 1972 – 1990 között a Fáklya szerkesztője, majd a Bihari napló szerkesztője, főszerkesztője, 1993-tól a Literátor könyvkiadó igazgató-tulajdonosa volt. Népköltészeti gyűjtése Bihari gyermekmondák címmel 1982-ben látott napvilágot, 2003-ban jelent meg a Szalontához kötődő Az otthon című könyve, 2005-ben Mátkám című verseskötete.